Vietnámi lányka és a kommunizmus

Eddig Vietnámról csak annyit tudtam, amennyit az amerikai filmekből láttam és amennyit a nemzetközi kapcsolatok kurzusomon tanítottak, mégpedig, hogy az 1960-as évek egyik proxy háborúja volt (USA és Szovjetunió között). Jelenleg van egy gyakornok társam Vietnámból és mivel jóformán egész nap együtt vagyunk sokat beszélgetünk. Előkerült persze a tradicionális demokrácia vs. Kommunizmus vita és, hogy Vietnám nem tartja tiszteleben lakosainak emberi jogait. Vietnámban például nincs sajtószabadság és aki fel mer szólalni a rezsim ellen az börtönbe kerül. Többek között a jelenlegi szervezet is, ahol gyakornokoskodom, küzd hogy kiszabadítsa Dr. Nguyen Quoc Quan emberi jogi aktivistát valamelyik Vietnámi börtön mélyéről. 

A vietnámi lány szerint a kommunizmus a legjobb államforma és csak azért szegények jelenleg, mivel Marx a kommunizmust az iparosodott országokra tervezte. Tehát Vietnám először át kell menjen az iparosodás fázisán és utána minden tökéletes lesz, nem lesz többet szegénység az országban. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmemet, hogy annak ellenére, hogy Vietnámban néhány emberi jog teljesen el van nyomva (lásd sajtószabadság) más jogok a reneszánszukat élik. Megemlítette, hogy a nők jogai milyen magas szinten be vannak tartva az országban és, hogy mekkora fontosságot szentel ennek a kommunista párt. Ezen kívül azt is szívesen emlegette, hogy Vietnám a jelenlegi gazdasági fejlődését is egyedül a Kommunista Pártnak köszönheti, amely okosan áttért a tervutasításos gazdasági rendszerről a „szocialista karakterisztikájú piacgazdaságra.” Az utóbbi annyit jelent, hogy megeengedték a külföldi vállalatoknak, hogy gyárakat nyissanak Vietnámban. Ezért van az, hogyha megnézzük az Adidas üzletben vásárol termék cimkéjét az írja rajta, hogy: made in Vientam.  

Nekem a kommunizmus hallatán mindig keserű íz van a számban. Annak ellenére, hogy csak 1-2 évet éltem kommunizmusban sokat beszélgettem a szüleimmel erről. Nagyon színesen el tudtam képzelni milyen volt a sok nélkülözés, milyen volt sorban állni az ételért, milyen bolt banánt és narancsot csak képen látni, milyen volt rettegni a „securitate”-tól, stb. Ennek ellenére próbáltam objektiv maradni és pusztán a vita kedvéért provokálni kicsit a lány nézőpontját. 

Szóval három fő érvelésem volt:

• Az emberi jogokkal kapcsolatban: Hogy ha egy nőnem nem tartsák tiszteletben a jogait akkor hogyan tudja felhívni magára a világ figyelmet egy olyan országban ahol a sajtó állami kézben van. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy az emberi jogok kölcsönösen függnek egymástól. Az emberi jogok összessége egymást kölcsönösen kiegészítő rendszert alkot. Például a helyi döntéshozatalban való részvétel lehetősége közvetlenül összefügg a véleménynyilvánításhoz való jogunkkal, az egyesülési jogunkkal, az oktatáshoz való joggal és még a megélhetéshez való joggal is. Visszatérve a nők jogainak példájához, hogyha nincs sajtószabadság, hogy tudhatjuk meg mi, a világ, vagy Vietnám lakosai, hogy mi is folyik az országban valójában. A sajtó az egyik legfontosabb dolog, nem hiába minden „coup d’etat” kezdeténél az allamcsínyt vezető egyének először az ország rádió/televízió csatornáira teszik rá a kezüket és csak utána biztosítsák a repülőteret, stb. (a repülőteret azért, hogy meg tudják akadályozni az előző kormány/rezsim szökését).

• A demokrácia vs kommunizmus vitához nehéz hozzászolni, mivel valóban nincs olyan nemzetközi törvény amely kijelentené, hogy a demokrácia a legjobb. Nem akartam ebbe mélyebben belemenni, de eszembe jutott egy híres idézet amit megosztottam vele.  „A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma, de a legjobb amivel jelenleg rendelkezünk a világban” – ha jól emlékszem Winston Churchill a szerzője ennek.

• A harmadik érvem középpontjában pedig Vietnám úgynevezet „szocialista karakterisztikájú piacgazdaságra” volt. A lány (és a Vietnámi Kommunista Párt) úgy tekint az az ország áttérésére  a nyugati piacgazdaságra mint a Párt zsenialitásának megnyílvánulására. Továbbá, szerint ez egy olyan dolog ami megerősíti a Párt legitimitását. Nos, ezzel én nem értettem egyet, mivel szerintem ha legitimitásról beszélünk a piacgazdaság bevezetése inkább aláássa a kommunista párt legitimitását. Ugye a kommunizmus egy osztálynélküli társadalmat akar létrehozni, ahol mindenki egyenlő(en nyomorult – szokták ironikusan megjegyezni). No, de akkor hogy jön ide a külföldi gyártulajdonos, aki profitot szerez és fényüző életmódot folytat Vietnámban? Sehogy, és szerintem ez azt bizonyítsa, hogy a kommunista rezsimek nem más mint szimpla diktatúrák. 

Sajnos egy falba ütköztem, a lány csal azzal tudott védekezni (de makacsul), hogy én nem tudom mit beszélek és, hogy ő ott él, ő jobban tudja. Vietnámban minden rendben és  Dr. Nguyen Quoc Quan és több száz más aktivista azert van börtönben mivel veszélybe helyezték egész Vietnám békéjét. No de mindenki azt gondol amit akar. Nyugodtan kommenteljetek, hogyha van hozzáfűzni valótok.